Magyar - English   
Lajta emlékév 2011
LAJTA/Leitha története
A monitor hajók története az Osztrák-Magyar Monarchiában
Lajta monitor felújítása
„Zoltán Gőzös” Közhasznú Alapítvány
Neszmélyi Hajóskanzen
A Hadtörténeti Intézet és Múzeum
Képek
Hajózási élmény a Dunán



Program kereső

Kezdete:  Naptár
Vége:  Naptár
Programok

Folklór előadások
Lunch & Cruise (14:00)
Dinner & Cruise (22.00)
Dinner & Cruise élőzenével (19:00)
Duna Szimfonikus Koncert & Cimbalom Show
Orgona koncert - a leghíresebb áriákkal
Budapest fürdői
Zsidó örökség túra
A monitor hajók története az Osztrák-Magyar Monarchiában

Háromárbocostól a monitor hajóig

A 19. század elején szinte megállt a hadihajók a fejlesztése (a tengereken a 4-5000 tonnás háromárbocos, 2-3 ütegfedélzetes hajók rótták a köröket), mégis az egyre erősödő fegyverkezésnek köszönhetően a 20. századra nem csak, hogy számos innováció került az iparágba, de a hadihajók többgenerációs szériái is kiselejtezésre kerültek. Az addig mintegy 1 méter vastag oldalfalú sorhajókat hamar felváltották a kisméretű, gõzüzemű, páncélozott gyors hajók (Fulton már 1807-ben 15kW-os Watt rendszerű gőzgépes hajót készített). A lapátkerekes hajómodell után pedig nem sokkal, a hajócsavar innovációjának köszönhetően megjelentek a tengeralattjárók is. Nem sokkal később a brit Cowper Philipps Coles kapitány megfogalmazta a forgó lövegtorony ötletét. A görgős csapágykoszorún forgó torony előremutató és időtálló ötlet volt, mégis az ilyen toronnyal felszerelt Captain nevű páncélos hajó egy hibás súlypontszámítás miatt hamar elsüllyedt. Mindeközben az Atlanti-óceán túlpartján 1862-ben John Ericsson egy másfajta, központi oszlopon forgó rendszerű toronnyal megépítette a Monitor partvédő hajót (1862. január 30., New York), amely szinte alig emelkedett ki a vízből, fedélzetén pedig egy 360 fokban mozgatható páncélozott lövegállást helyeztek el, amelyben 2 db 28 cm-es löveg volt található.
 

Captain hajó a Coles-féle lövegtoronnyal

Az OMM monitor hajói


Az Osztrák-Magyar Monarchia dunaflottilája az egyik legeredményesebb folyami flottilának számított. A különböző nemzetek által lakott Dunát, nem csak a szomszédok általános fenyegetettsége miatt, de a folyó hossza miatt is védeni kellett évszázadok (sőt az első nemzetek letelepedése óta). Az állandó készültség, állandó fejlesztést is jelentett. Főként, hogy a 19. század közepétől a Habsburg Birodalom a további meghódítandó nyugati területek híján egyre inkább a Balkán felé fordult. A krími háború után csak a Török Birodalom és a Habsburg Birodalom kapott lehetőséget folyami hadierő kiépítésére, a kínálkozó lehetőségre pedig a törökök reagáltak gyorsabban: 7 páncélozott ágyúnaszádot és két tengeri monitort vezényeltek a Dunára, amelynek ellensúlyozására szükségesnek látszott egy modern dunai hadiflotta megteremtése. A Monarchia tengeri flottájának parancsnoka, Wilhelm von Tegetthoff altengernagy monitorok építését javasolta a Dunára. A Monarchia első forgó lövegtornyú „colesi” hajói az SMS Maros és az SMS Leitha voltak. A monitor (=őrző,figyelő) típusú hadihajók semmilyen addig épült a vízen úszó hadihajóhoz nem hasonlítottak. Teljesen lapos fedélzetük alig állt ki a vízből, gyakorlatilag az egész hajótér, a kazánnal és a gőzgéppel együtt a víz alatt volt. A tisztán fémből készült fedélzetük teljesen páncélozott  volt, mindenféle hagyományos felépítmény, árboc, vitorlázat vagy kötélzet nélkül.
 
Az első, igazi magyar hadihajó, a MÉSZÁROS hadigőzös volt, melyet 1848. július 25-én bocsátottak vízre. Ettől a naptól számítjuk a magyar hadihajózás kezdetét, ez a nap a hadihajózás napja. 
  
Az Osztrák-Magyar Monarchiában összesen tíz monitor típusú hadihajó épült: a Maros, a Leitha, a Szamos, a Kőrös, a Bodrog, a Temes, az Enns, az Inn, a Sava, valamint a Bosna.A monitorhajók neve előtt minden esetben ott volt az SMS jelzés, a „Seine Majestat Schiff”, amelynek jelentése „Őfelsége hajója”.

SMS Szamos és SMS Kőrös

A Szamost és a Kőröst a Császári és Királyi Haditengerészet Kőrös-osztályának tagjaiként először 1892-ben bocsájtották vízre. Mindkét hajót a Schoenichen-Hartmann-féle Egyesült Hajó-, Gép- és Kazángyár építette Újpesten. (A Dunára vezényelt haditengerészeti alakulat két monitorosztályból és egy őrnaszádosztályból állt. A harcászati alapegység a hajópár volt. Az I./1. csoport a Temesből és a Bodrogból, az I./2. A Szamosból és a Kőrösből állt. A II. monitorosztályt a két legidősebb hajó, a Maros és a Leitha alkották). A Monarchia harmadik és negyedik monitorhajójának a gépteljesítménye, sebessége és legénysége is nagyobb volt elődjeinél. (Míg a Maros-Leitha hajópáros megépítés után 15,37 km/h-val ment és 43 fő befogadására volt képes, addig a Szamos-Kőrös 73 fős személyzetével már 18,5 km/h sebességgel tudott haladni). A két hajó az első világháború több nagy ütközetében is részt vett. A Kőrös 1918. végén zátonyra futott és jugoszláv hadizsákmánnyá lett, míg végül a második világháborúban aknára futott és 1945-46 között végleg lebontották. A Szamos már az első világháború legelső napján részt vett Belgrád ostromában. 1919-ben a Tanácsköztársaság oldalán harcolt, majd Trianon után Tivadar néven elevátorhajóként szolgált. A 60-as években kiselejtezték, végül Jugoszláviában bontották le.

fotó: kriegsmarine.at

SMS Temes és SMS Bodrog

A Temes és a Bodrog a Temes-osztály tagjaként 1904-re épültek meg. Mindkét hajót a Schoenichen-Hartmann-féle Egyesült Hajó-, Gép- és Kazángyár építette. A két hajó összköltsége 2 788 181 korona volt, 77 fős legénységükkel 27,78 km/h-val szelték a Dunát. 1914. július 29-én megkezdve az első világháborút a Szamos és Bodrog monitorokkal együtt, egyszerre nyitottak tüzet Belgrádra. A Temes október 23-án aknára futott, elsüllyedt és csak 1917-ben bocsájtották újra vízre, a Bodrog végigharcolta a háborút, 1918-ban a Fekete-tengeri különítmény tagja lett. A Temes az első világháború után angol fennhatóság alá került, 1920-ban Románia kapta meg Ardeal néven. Később a szovjetek oldalán harcolt a második világháborúban, míg végül Romániában 1955-ben bontották szét teljesen. A Bodrog a harcok után Sava néven Jugoszlávia hadizsákmánya lett. 1941. április 12-én egy önsüllyesztés után, a Horvát Királyság birtokába került, de 1944. szeptember 8-a éjjelén a legénység ismét elsüllyesztette, mikor átálltak a partizánokhoz. 1945-ös kiemelése után 1956-ban (egyes források szerint 1959-ben) bontották szét, később Dalj néven tanyahajó lett.

A Leitha és a Maros voltak Európa első folyami monitorai, és a világon az első olyan folyami monitorok, amelyeken Coles-rendszerű lövegtornyot alkalmaztak.


SMS Enns és SMS Inn


Az Ennst és az Innt a megépítésük után egyből hadrendbe is állítva, a Császári és Királyi Haditengerészet tagjaiként 1914-ben bocsájtották vízre. Az 536 tonnás hadihajók 1560 lóerővel bírtak, 25 km/h-val mozogtak és számos fegyverrel szerelték fel őket (2 db 12 cm L/45 Škoda löveggel, 3 db 12 cm L/10 tarackkal, 2 db 7 cm L/50 légelhárító ágyúval és 6 db teljesen beépített 8 mm 1907/12 M gpu.-val). Az Enns több nagy tengeri ütközetben is részt vett, a háború után Drava néven Jugoszlávia kapta meg. Harcolt a második világháborúban is, amíg 1941. április 12-én három német zuhanóbombázó el nem süllyesztette. 1943-ban a Magyar Folyamőrség vontatta Újpestre. Bár elkezdték az újjáépítését, de befejezni nem tudták: 1946-ban a hajótestet visszavontatták Jugoszláviába, ahol 1949-ben szétbontották. Az Inn az első világháború idején, 1917-ben Brailánál futott aknára. Újpesten hozzáfogtak az újjáépítéséhez, de időközben a Monarchia letette a fegyvert, a félig kész hajó Budapesten maradt. 1919-ben a Tanácsköztársaság alatt Marx néven harcolt, Trianon után pedig Románia tulajdona lett. A második világháborúban szovjet lobogó alatt harcolt (ekkor Kercsnek keresztelték át), Románia 1951-ben kapta vissza, ahol végül 1955-ben bontották szét.

fotó:kriegsmarine.at

SMS Sava és SMS Temes II. (Bosna)


A Sava és a Bosna a Monarchia utolsó elkészült monitorpárja, 1915-ben épültek meg. Elődjeikhez képest induló fegyverzetük 2 db 12 cm L/45 Škoda löveg, 2 db 12 cm L/10 tarack, 2 db 4,7 cm L/44 gyorstüzelő légelhárító és 3-3 db 8 mm 1907/12 M gpu. volt. A Sava az első világháború harcai után a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került, de végül 1920-ban Románia kapta meg. A második világháborúban Izmail néven szovjet lobogó alatt harcolt, Románia 1950-ben kapta vissza, ahol végül 1955-ben bontották szét. A Temes II. monitor (később Bosna) a harcok után Vardarra keresztelve a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság szolgálatába került. A hajó legénysége 1941. április 15-én önsüllyesztést hajtott végre. 1942-ben a Horvát Köztársaság ugyan kiemelte, de 1944-ben ismét önsüllyesztést hajtottak végre a monitoron. 1945-ös újabb kiemelése után, 1956-ig állt szolgálatban. Mostani helyzete ismeretlen.



ESZKÖZÖK:   Nyomtatható verzió      





Bookmark and Share
Copyrigth © 2010 Hungaria Concert Kft. Készítette: Szántó Gyula